Antidepresszánsok hangulatjavító és szorongáscsökkentő gyógyszerek, melyeket depresszió, szorongásos zavarok, obszesszív-kompulzív betegség vagy poszttraumás stressz tüneteinek kezelésére írnak fel. Több hatóanyagcsoport (SSRI, SNRI, triciklikus stb.), eltérő hatás és mellékhatás; orvosi kontroll szükséges.
Antidepresszánsok hangulatjavító és szorongáscsökkentő gyógyszerek, melyeket depresszió, szorongásos zavarok, obszesszív-kompulzív betegség vagy poszttraumás stressz tüneteinek kezelésére írnak fel. Több hatóanyagcsoport (SSRI, SNRI, triciklikus stb.), eltérő hatás és mellékhatás; orvosi kontroll szükséges.
Antidepresszánsok olyan gyógyszercsoportot jelentenek, amelyek elsősorban a hangulatot, az érzelmi állapotot és bizonyos idegrendszeri folyamatokat befolyásolják. Hatásmechanizmusuk általában az agyi neurotranszmitterek, például a szerotonin, noradrenalin és dopamin egyensúlyának módosításán alapul. Különböző készítmények különböző módon hatnak, ezért a választásnál figyelembe veszik a hatásprofilt és a beteg tüneteit.
A leggyakoribb felhasználási terület a major depresszió és az ahhoz kapcsolódó tünetek kezelése, de sok antidepresszánst alkalmaznak szorongásos kórképekben, pánikbetegségben, kényszerbetegségben és bizonyos esetekben poszttraumás stressz zavarban. Néhány szernek van szerepe krónikus fájdalom, neuropátiás fájdalom vagy fibromyalgiás panaszok hosszú távú kezelésében, és egyes hatóanyagokat bizonyos esetekben a dohányzásról való leszokás segítésére is használják.
A gyógyszerek típusai közé tartoznak a szelektív szerotonin-visszavétel gátlók (SSRI), a szerotonin–noradrenalin visszavétel gátlók (SNRI), a tricyclicus antidepresszánsok (TCA), valamint az ún. atípusos vagy „más mechanizmusú” antidepresszánsok. Emellett egyes esetekben hangulatstabilizálókat vagy antipszichotikumokat alkalmaznak kiegészítő kezelésként. Léteznek rövid hatású, rendes és hosszú hatású, módosított felszabadulású (SR/XR/CR) készítmények is, amelyek a napi adagolás gyakoriságát és a mellékhatások profilját befolyásolhatják.
Példák a gyakran ismert szerekre: SSRI-k között említhetők a citalopram (Celexa), escitalopram (Lexapro), sertraline (Zoloft), paroxetine (Paxil, Paxil CR) és fluvoxamine (Luvox). SNRI-k közé tartozik a venlafaxine (Effexor, Effexor XR) és a duloxetine (Cymbalta). Atípusos hatóanyagok például a bupropion (Wellbutrin, Wellbutrin SR) és a mirtazapine (Remeron). A tricyclicusok közé sorolhatók az amitriptyline (Elavil) és a nortriptyline (Pamelor), míg hangulatstabilizálók és antipszichotikumok közül ismert a lithium (Eskalith) és olyan készítmények, mint a quetiapine (Seroquel), risperidone (Risperdal) vagy olanzapine (Zyprexa). Ezek a példák szemléltetik a választék különbözőségét, de nem teljes felsorolást adnak.
Biztonsági szempontból a hatások és mellékhatások széles skálája jellemző. A tünetek javulása gyakran hetek alatt alakul ki, míg rövid távon émelygés, fejfájás, alvászavarok, szájszárazság, szexuális működés változásai vagy súlyváltozás fordulhatnak elő. Egyes szereknél megjelenhet megvonási jellegű tünetegyüttes a hirtelen elhagyáskor, másoknál gyógyszerkölcsönhatásokra kell figyelni. Bizonyos gyógyszercsoportok és kombinációk speciális óvatosságot igényelnek, ezért fontos a kezelést felügyelő egészségügyi szakemberrel való együttműködés említése, anélkül hogy konkrét orvosi tanácsot adnánk.
Sokan a hatékonyság, a mellékhatások jellege és mértéke, az adagolás gyakorisága, a gyógyszerkölcsönhatások kockázata, illetve a készítmény elérhetősége és generikus opciói alapján választanak. Külön figyelmet kapnak a módosított felszabadulású készítmények (pl. XR, SR, CR), amelyek kényelmesebb napi adagolást vagy stabilabb vérszintet kínálhatnak, valamint azok a szerepek, amelyeket egy adott tünetegyüttesnél hatékonynak tartanak. A vásárlók gyakran keresnek információt a hatóanyag neveiről, a várható hatásidőről és a mellékhatások típusairól, hogy megalapozottabb döntést hozhassanak kezelési lehetőségeik megvitatásakor.